2. évfolyam - 2014

Címlap, kolofón, tartalomjegyzék (pdf)

Horváth Balázs:
Kazinczy Ferenc Sallustius-fordítása
, 4–16. o. (pdf)

A széphalmi mesterről ma általában nyelvújító és irodalomszervező működése jut eszünkbe, kevésbé írói és költői tevékenysége, még kevésbé műfordítói munkássága. Bár úgy gondolta, olyan korban élt, amikor idegen művek magyarra tolmácsolásával tehette a legtöbbet a magyar nyelvért, átültetései nem kerültek be kanonikus műfordításaink közé. Ironikus módon fordításai közül is legelhanyagoltabb az a műve, amely a legkedvesebb volt számára, és ame-lyen a legtöbbet —közel harmincöt évet— dolgozott. Munkáját hol a Danaidákéhoz, hol Ixión kerekéhez hasonlította, egész életében csiszolta, újra és újra átdolgozta. A mű napvilágra kerülését nem érhette meg, csak posztumusz jelent meg, azóta pedig nem lett több kiadása, így teljes ismeretlenségre kárhoztatott a mű.

INDEX NOMINUM: Kazinczy Ferenc; Sallustius
INDEX RERUM: fordítás; nyelvújítás; archaizálás; római történetírás

Palotás György:
Apoteózis-motívumok Verancsics Mihály 1540-es epicediumában
, 18–29. o. (pdf)

Tanulmányomban a dalmát Verancsics Mihály 1540-es gyászénekét és annak lehetséges klasszikus irodalmi motívumrendszerét mutatom be. I. (Szapolyai) János magyar király halálakor Verancsics a humanista udvari költészet egyik népszerű műfajával, az epicediummal énekelte meg pártfogójának elhunytát. Költeménye nyomtatásban is megjelent Krakkóban, azonban ez később elveszett. Valószínűleg ugyanez a költemény fennmaradt egy korabeli, de nem autográf kéziratban, mely most az OSzK Kézirattárában található. Költeményének központi szakaszában (ep. 32–53) Verancsics a hellenisztikus majd a latin irodalomban jól ismert megistenülés-képzetet ötvözte a vigasztaló irodalom népszerű elemeivel (laudatio, consolatio és comploratio). A meghalt uralkodó istenné tétele gazdag hagyománnyal bír a klasszikus irodalomban. Verancsics költői mintái úgy tűnik, hogy a Kr. e. 1. és Kr. u. 1. század római aranykori irodalom szerzői, elsősorban Ovidius lehettek.

INDEX NOMINUM: Verancsics Mihály; János, I. magyar király; Vergilius; Ovidius
INDEX RERUM: humanista költészet; gyászének (epicedium); apoteózis (apotheosis); vigasztaló irodalom

Kárpáti András Dániel:
Megjegyzések egy boiótiai felirathoz
, 30–35. o. (pdf)

Tanulmányomban néhány megjegyzést szeretnék tenni egy ismeretlen származási helyű boiótiai felirathoz. A legfontosabb kérdések, melyekre választ kívánok adni, a következők: ki ajánlotta fel a feliratot – ezen belül Hippias személyét kísérlem meg azonosítani. Hol állhatott a szobor, a fővárosban, Thébaiban vagy netán Thespiai városában? Kit ábrázolhatott Lysippos által készített remekmű, a nagy harcos Pelopidast vagy esetleg a bölcs Epameinóndast? Kitérek továbbá a szobor felállításának lehetséges dátumára, mert az támpontként elsődlegesen befolyásolhatja a fenti kérdések megválaszolását. Végül mindezekre válaszolva állítok fel egy lehetséges hipotézist.

INDEX NOMINUM: Hippias; Lysippos; Pelopidas; Epameinóndas
INDEX RERUM: Thespiai; Thébai; boiótarchos; felirat

Gellérfi Gergő:
Sulcum deducit harena – Iuvenalis 1. szatírája zárlatának értelmezéséről
, 36–42. o. (pdf)

Iuvenalis 1. szatírájának a költői biztonság kérdésével foglalkozó zárlatában az interlocutor arra inti a költőt, hogy hagyományos mitológiai témákkal foglalkozzon, hiszen ha egy felkapaszkodott előkelőt támad verseivel, saját életét is veszélybe sodorhatja. A Tigillinusszal kapcsolatos figyelmeztetést tartalmazó 155–157. sor az 1. szatírakönyv szövegkritikai szempontból talán legvitatottabb locusa, s értelmezési problémákat is tartogat. A szöveghely pontos értelmezéséhez, mely fontos szerepet játszik a programvers zárlatának interpretációjában, az irodalmi előképek vizsgálata vihet közelebb.

INDEX NOMINUM: Iuvenalis; Vergilius; Tigillinus
INDEX RERUM: szatíra; római irodalom; allúzió; intertextualitás

Szikora Patricia:
Corippus római eposza
, 44–52. o. (pdf)

Flavius Cresconius Corippus nem tartozik a legismertebb latin nyelvű költők közé. A Kr. u. 6. század elején született az egykori Africa provinciában, majd Iohannis című művének sikere után már a bizánci császári udvarban írta meg In laudem Iustini című, szintén epikus művét. A cikk a költő epikus hagyományban elfoglalt helyét értékeli, elsősorban előbbi eposzára támaszkodva. Corippus már a praefatióban egyértelművé teszi: ugyan elődjével, Vergiliusszal nem ér föl, ám főhőse, Iohannis messze túlszárnyalja Aeneast. A mű több az Aeneis stílusának keresztény elemekkel kiegészített, üres utánzatánál: az Africa fölszabadításáért vívott harc ideológiai alapját a római értékrend képezi, s Iohannis nem csupán keresztényként harcol a pogányság, hanem rómaiként is a barbárok ellen.

INDEX NOMINUM: Claudius Claudianus; Corippus; Iohannis Troglita; Iustinianus; Vergilius
INDEX RERUM: késő antikvitás; panegirikus eposz; pietas; római identitás; virtus

Pál Katalin:
Sókratés rútsága Aristophanés, Platón és Xenophón írásaiban
, 54–89. o. (pdf)

A történeti Sókratés rejtélyes alakját általában véve rútként jellemzik. Aristophanés, Platón és Xenophón leírásaiban rútságának egyes jegyei nem egyeznek egészében. A dolgozat a rút Sókratés említett szerzők által megformált alakjainak problémáját két, az Aisópos-regény által kiemelt homérosi szöveghely elemzésén keresztül ragadja meg. Az Ilias Második énekében a seregben valószínűleg tréfamesteri funkciót betöltő Thersités „a rút külső rút belsőt takar” szabályának egy eseteként ábrázolódik. Az Odysseia Nyolcadik énekében Odysseus önképe pedig a „rút külső szép belsőt rejt” isteni törvénye alapján képződik meg. Miközben a dolgozat összegyűjti a rút jegyeket, arra keresi a választ, hogy az egyes alakokat jellemző hitvány tulajdonságok és általában véve a test és/vagy lélek rútsága együtt jár-e a személy nevetségességével. Kitér arra is, hogy mennyiben tekinthető Aristophanés, Platón és Xenophón írásaiban Sókratés a Thersités vagy Odysseus megformálta típusok örökösének.

INDEX NOMINUM: Homéros; Sókratés; Aristophanés; Platón; Xenophón
INDEX RERUM: irodalmi portré, Aisópos-regény, komikum, kakos, kakodaimonistés, ponéria, thaumasios