1. évfolyam - 2013

Címlap, kolofón, tartalomjegyzék (pdf)

Palotás György:
Az 1539-es krakkói „nászdalverseny”, 6–19. o. (pdf)

Az 1538. február 24-ei nagyváradi békében Szapolyai János (1487–1540) I. Habsburg Ferdinándot (1503–1564) jelölte meg örökösének a halálát követően, mivel ekkor még nem volt törvényes utódja. Azonban 1539. március 2-án elvette a lengyel királylányt, Jagelló Izabellát (1519–1559), és hamarosan fiúk is született János Zsigmond néven. Számos nászdal (epithalamion) született ennek az esküvőnek az alkalmára, mint például Stanisław Glandinus Aichler, Stanisław Gąsiorek (Kleryka), Sebastian Marszewski és Wacław Szamotulski alkotásai. Verancsics Mihály is írt egy nászdalt az alkalomra, ami két szövegváltozatban is fennmaradt. A nyomtatott változat – Epithalamion Serenissimi Ioannis Hungariae regis et Isabellae reginae per Michaelem Wrantium Dalmatam M D XXXIX – Krakkóban a Czartoryski Museum könyvtárában lelhető fel. A kéziratos változat – Ioannis Hungariae regis nuptiae – Budapesten a Széchényi Könyvtárban (OSzK) található meg.

INDEX NOMINUM: Brodarics István; Catullus; Gąsiorek (Kleryka), Stanisław; Izabella magyar királyné; János, I. magyar király; Marszewski, Sebastian; Perényi Péter; Polydamus, Valentinus; Szamotulski, Wacław; Verancsics Antal; Verancsics Mihály; Werbőczy István; Zsigmond, I. lengyel király
INDEX RERUM: Buda; epithalamium; humanizmus; humanista; Krakkó; Lengyelország; nászdal; retorika(i); történetírás

Ábrahám Ádám:
Principes Transylvaniae –Erdély fejedelmei jezsuita szemmel, 20–28. o. (pdf)

Az Erdélyi Fejedelemség történetileg, és ezáltal kulturálisan is más utat járt be, mint a királyi Magyarország. Folyamatosan próbált egyensúlyozni az Oszmán és a Habsburg Birodalom között. Az erdélyi kultúrában nagy fellendülést hozott az 1540-ben alapított Jezsuita Rend betelepítése. A rendtagok kulturálisan és politikailag is nagy szerepet kaptak, hiszen a tagok közül került ki nem egy fejedelem tanítója, mentora, vagy éppenséggel a Fejedelemség valamely magas beosztású hivatalnoka. A jezsuiták költészetében, köszönhetően erdélyi megpróbáltatásaiknak hamar megjelent a nemzettudat, és a Habsburgoktól való elszakadás vágya. Handler András kolozsvári jezsuita Principes Transylvaniae című művében a cím alapján azt hihetnénk, hogy a mű főszereplői az erdélyi fejedelmek és azok tettei. Ez nem teljesen igaz azonban, hiszen a fejedelmek csupán a költő eszközei arra, hogy bemutassa és ellentétbe állítsa a csak pozitív tulajdonságokkal bíró katolikus hitet - amelynek legfőbb hívői a Habsburgok - és a széthúzást, belharcot, romlást magával hordozó protestáns hitet, amely ápolásával Erdély az elkerülhetetlen vég felé közelít.

INDEX NOMINUM: Báthory István; Handler András; Loyolai Ignác; Rudolf, II. német-római császár
INDEX RERUM: eposz; Erdélyi Fejedelemség; erdélyi fejedelmek; jezsuita eposz; jezsuita rend; Kolozsvár

Kárpáti András Dániel:
Egy ókori kommandó története, 30–37. o. (pdf)

Mik a tények és mi a fikció? Tanulmányomban az ókori görög történelem egy érdekes eseményét vizsgálom meg. A Kr. e. 4. század első felében mind Spárta, mind Thébai hegemón állapotot harcolt ki magának. Az események közepette a spártai sereg elfoglalta Thébai fellegvárát, a Kadmeiát. Pár évvel később Kr.e. 379/8 telén a száműzöttek egy kis csoportja visszafoglalta a várost. A legtöbb forrás csupán csak említés szintjén foglalkozik a történtekkel, ám kivétel ez alól Plutarchos középső platonista szerző alkotása, a Szókratész daimónja, amelyben részletesen leírja mi is történt azon az éjszakán. Ez a mű képezi vizsgálatom tárgyát. Az ebből levont következtetések segítségével szeretnék válaszolni a korábban feltett kérdésre, természetesen a más forrásokkal való összehasonlítást követően.

INDEX NOMINUM: Charón; Pelopidas; Phoibidas; Plutarchos
INDEX RERUM: boiótarchos; Kadmeia; Thébai; polemarchos

Vámos Hanna:
A Codex Wissemburgensis meséinek sorrendjéről – Esettanulmány, 38–48. o. (pdf)

Phaedrus neve és versei ismeretlenek voltak a középkorban, azonban verseinek prózai parafrázisai széles körben elterjedtek. Ezek egyike az ún. Romulus-gyűjtemény, mely több mára már elveszett phaedrusi mesét őrzött meg a számunkra. A Romulus-gyűjteményből leszármazó kéziratokat a szakirodalom alapján két csoportba szokás sorolni, az egyik a recensio gallicana, a másik a recensio vetus. Két további kézirat is fontos a szövegleszármazás szempontjából, a Codex Ademari és a Codex Wissemburgensis. Ez a tanulmány a Codex Wissemburgensis mesesorrendjének kérdéseivel foglalkozik, és megpróbálja e kézirat ősének eredeti sorrendjét rekonstruálni.

INDEX NOMINUM: Phaedrus; Romulus (meseirodalom)
INDEX RERUM: Aesopus ad Rufum-gyűjtemény, aesopusi állatmese, állatmese, Codex Ademari, Codex Wissemburgensis, Praed. 60, promythion, Romulus-gyűjtemény, szövegkritika

Varga Viktor:
Gondolatok a faktív igékről és meggyőző erejükről, 50–58. o. (pdf)

A klasszika-filológusok nyelvészethez való viszonyulása ellentmondásos. Nem ritka az a felfogás, hogy a nyelv csak szabályok és ragozási táblázatok rendszere, hogy megértsük a szöveget. Ugyanakkor a nyelvészet (főként a szemantika és a pragmatika) a filológia számára mást is felkínál: olyan általános jellegű jelenségeket, amelyeket sok nyelvre kiterjedőnek tekinthetünk, így a latinban is meg lehet vizsgálni. Ezek a jelenségek a szövegek értelmének bizonyos aspektusaira vonatkozóan nagy segítséget nyújthatnak. Jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy egy szemantikai fogalmat, a faktivitást felhasználva megvilágítsa Cicero Catilina elleni első beszédének eredeti latin változatán, valamint magyar és angol fordításain keresztül, hogy egy-egy ilyen típusú elemzés nagyban hozzásegíthet egy szöveghez közelibb interpretációhoz.

INDEX NOMINUM: Catilina; Cicero
INDEX RERUM: accusativus cum infinitivo; befolyásolás; faktív igék; preszuppozíció; tényszerűség; véleményesség; verba sentiendi

Gellérfi Gergő:
Iuvenalis és Propertius – A kontrasztteremtés egy eszköze a Szatírákban, 60–68. o. (pdf)

Tanulmányomban a Iuvenalis szatíráira jellemző műfaji sokszínűséget elemző kutatásom egy részeredményét mutatom be. E témát átfogóan vizsgáló munka mindmáig nem jelent meg, a korábbi vizsgálatok fókuszában az epikus hagyomány iuvenalisi kezelése állt, a többi műfajnak, így az elégiának is, viszonylag kevesebb figyelmet szenteltek. Az antik szatíra, így Iuvenalis irodalomkritikájában az elégia szerepe jelentéktelennek mondható, konkrétan csupán egyszer említi a műfajt életművében, de többször is egyértelműen utal Propertiusra, s felhasználja az ő, illetve Ovidius költeményeit egyes szatíráiban. Természetesen egyes szövegszerű egyezések nem mutatnak túl önmagukon, nem kell mögöttes költői szándékot keresnünk a hátterükben, más párhuzamok viszont határozott mondanivalóval bírnak. Ezeket a párhuzamokat együttesen áttekintve az elégiaköltészet iuvenalisi felhasználása mögött egy egységes költői koncepció rajzolódik ki, mely tökéletesen illeszkedik az életmű egészébe.

INDEX NOMINUM: Horatius; Iuvenalis; Ovidius; Propertius
INDEX RERUM: allúzió; elégia; intertextualitás; műfaji keveredés; szatíra

Hajdú Attila:
Az egyén szerepe a kyméi Ephoros világtörténeti munkájában, 70–111. o. (pdf)

A Kr. e. 4. század történetírása az események tárgyilagos elbeszélésén túlmutatva sokkal inkább a moralizálás és az etikai modellek leírása felé veszi az irányt. A polis keretei fellazulnak, az egyén jelentősége fokozatosan nő, ami a görög történetírásban is érezteti hatását. Az egyéni tettek és a vakszerencse (Tyché) kezdi átvenni az irányító szerepet a történelem alakulásában. Mindenezek a folyamatok a kis-ázsiai aiól Kyméből származó Ephoros (Kr. e. 405 (?)–Kr. e. 330 (?)) történeti munkájában is megmutatkoznak. Elfogadott az a nézet, hogy Ephoros a görög világ fejlődését hégemoniák sorozataként írta le, pontosan meghatározva azokat az etikai irányelveket, amelyek egy politeia sikerét vagy éppen bukását előidézhetik. Ephoros egy hégemonia hatalomra jutását és bukását az állam vezetőinek erkölcsi normáihoz, értékrendjéhez kötötte. Dolgozatomban az athéni hégemonia egy-egy politikusának főbb jellemvonásait tárom fel az Ephoros-töredékek, Hérodotos, Thukydidés, a kortárs szónoklattani művek (elsősorban Isokratés) és az Ephorosszal kapcsolatba hozható Diodóros Sikeliótés világtörténeti munkájának 11–15. könyveinek segítségével.

INDEX NOMINUM: Aristeidés; Diodóros Sikeliótés; Hérodotos; Lykurgos; Lysandros; Pausanias; Periklés; Themistoklés; Thukydidés; Xenophón
INDEX RERUM: Athén; enkómion; görög életrajz; hégemonia; logos; paideia; politeia; P. Oxy. 1610; szofisztika; Spárta