Kari Kurír 235.

A Kari Tanács 2010. március 11-én megtartott ülésén egyhangúlag támogatta a Dékán által felkért gazdasági, oktatási és tudományos stratégiai bizottságok javaslatán alapuló alábbi helyzetfelmérést és dékáni intézkedési tervet.

Az SZTE BTK gazdasági, oktatási és tudományos
stratégiájával kapcsolatos felmérésekbõl következõ aktuális feladatok.

Az SZTE BTK dékánja a Kar helyzetének felmérése és koncepciózusabb fejlesztésének megtervezése érdekében három terület áttekintésére adott megbízást és kért fel ennek érdekében szakmai stratégiai bizottságokat.

Az Oktatási Stratégiai Bizottság munkáját Dr. Forgács Tamás, oktatási dékánhelyettes, a Gazdasági Stratégiai Bizottságét Dr. Szász Géza gazdasági dékánhelyettes, a Tudományos Stratégiai Bizottság tevékenységét pedig Dr. Vajda Zoltán tudományos, dékánhelyettes koordinálta. A kiküldött ad hoc Bizottságok munkájukat mindhárom területen elvégezték és eredményeiket a BTK Kari Tanácsa elé tárták.

Ahhoz, hogy az oktatás területén tisztábban lásson a Kari Tanács, a dékán felkérésére egy oktatási terhelési bizottság jött létre, amelynek munkájához a szükséges információkat Dr. Feleky Gábor szakmai felmérése biztosította. Az adatelemzés fõbb tényszámait a kari közvélemény megismerhette. A Bizottságok munkája alapján az alábbi megállapítások fogalmazhatók meg.

I. / A Bölcsészettudományi Kar gazdálkodása és pénzügyi helyzete. Problémák és kiútkeresés.

(Az alábbi megállapításoknak nem célja az éves gazdasági beszámoló helyettesítése, sem pedig a kari gazdálkodás egészére vonatkozó részletes kimutatás elkészítése. Arra vonatkozóan – várhatóan 2010 áprilisában – az eddigi gyakorlatnak megfelelõen a beszámoló jelentés a Kari Tanács elé fog kerülni. Célunk a legfontosabb eddigi tendenciák számbavétele, és annak meghatározása, hogy közép-távon milyen stratégiát kell alkalmaznunk a Kar tevékenységének kiegyensúlyozott fejlesztése érdekében. A javasolt intézkedések természetesen a három bizottság együttes munkájára és megállapításaira támaszkodnak.)

1./ Azok a problémák, amelyekkel a Bölcsészettudományi Karnak is szembe kell néznie, nem kis mértékben az állami finanszírozás elégtelenségébõl, illetve a magyar felsõoktatás elhibázott szerkezetébõl származnak. Mindezt nyilvánvalóan súlyosbítja az a komplex hatás, mely a gazdasági válság következtében a szektort is sújtja: a bevonható állami források szûkülésétõl a költségtérítéses hallgatói érdeklõdés csökkenéséig.

A Bölcsészettudományi Kar költségvetését igen érzékenyen érintették a magyar felsõoktatást érintõ általános elvonások, az elõírt zárolások és az intézményi tartalékképzési kötelezettség Bölcsészkarra esõ része. Tekintettel arra, hogy a BTK Kari Tanácsa ezt a veszélyt már 2009 nyarán érzékelte, ezért 2009. augusztus 31-ig a beérkezõ források egy részét zárolta, a nappali költségtérítéses képzésben érkezõ bevételeket pedig központi kezelésben tartotta. Ezekkel a takarékossági lépésekkel a Kar részleges javulást ért el, de az általánosan kedvezõtlen tendenciák megállítására ezek az intézkedések nem bizonyulhattak elegendõnek. A Kari Tanács így 2009 szeptemberében arra kényszerült, hogy a korábban elhatározott zárolásokat ne oldja föl.

2./ Egy adminisztratív hiba folytán 2006 és 2009 között a BTK-s bevételeknek a Kari Tanács által meghatározottnál nagyobb aránya jutott a tanszékekhez, illetve az intézetekhez. Mindez azt az illúziót keltette a tanszékeknél, illetve az intézeteknél, hogy folyamatos és szilárd belsõ egyetemi forrásokkal rendelkezhetnek. Ezt a problémát 2009 folyamán kellett korrigálnunk. (2006. április 13-án megtartott ülés (2005/2006. tanév VI. rendes Kari Tanácsülés) 8/2006. sz. határozat: "A Kari Tanács egyhangúlag elfogadja a felújítási alap 15%-ról 5%-ra mérséklõdésével felszabaduló pénznek a Kar egyetemi közterheinek teljesítésére fordítását." Vagyis: a kari rezsi felemelkedik 35%-ról 45%-ra+ kötelezõ 5% felújítási alap. Amennyiben a témaszámot nem terheli a felújítási alap terhe, ott az elvonás 50%. A fenti határozatot a GMF 2009. januárjától hajtja végre.)

3./ Általános probléma, hogy a Karon (és ez országos tendencia, mely nagyrészt a gazdasági válság begyûrûzésének eredménye) a jelentkezõ költségtérítéses hallgatók száma általában csökken, miközben a fölvett hallgatók esetében a költségtérítések teljes összegének a befizetésére vonatkozó hajlandóság ugyancsak erõteljes visszaesésben van. Az a felvételi politika, mely arra építette az oktatással kapcsolatos kiegészítõ (és döntõen tanszéki, illetve intézeti rendelkezésben maradó) költségeket, hogy a költségtérítéses hallgatók arányát magasan tartotta, több okból nem volt tovább követhetõ. Egyrészt e hallgatók száma, aránya és fizetési készsége egyaránt csökken, másrészt pedig az államilag finanszírozott helyek mesterségesen alacsonyabban tartása költségvetési szempontból a Kar egészét hozza hosszabb távon elõnytelenebb helyzetbe.

4./ A Bölcsészettudományi Kar feszes és takarékos gazdálkodást folytat és a Kar általános mérlege pozitív. Ugyanakkor a kari költségvetésben olyan szerkezeti problémák mutatkoznak, melyek közép-távon már veszélyeztethetik a Kar kiegyensúlyozott mûködését. Ennek a lényege az, hogy a Kar központi feladatainak ellátását biztosító források a globális külsõ pozitív mérleg ellenére folyamatosan szûkülnek. Ennek aránya napjainkra elérte a kritikus szintet, s ha a folyamatot nem sikerül megállítani, illetve megfordítani, akkor a bérek forrásainak biztosítása is veszélybe kerülhet. Jelenleg a kar normatívából és költségtérítésbõl származó bevételei alatta maradnak az egyetemi központi feladatok finanszírozásához szükséges kari hozzájárulás („központi rezsi”) mértékének. (Ez az összes bevétel arányában: a központi egységek finanszírozása 9,4%+a központi feladatok finanszírozása: 10,3% ).

A „központi rezsi” BTK-ra esõ részét a GMF a Karra beérkezõ források összessége (normatíva, költségtérítés, pályázati és egyéb források) alapján kalkulálja, ami azt jelenti, hogy annak összegét eddig a Kar a dékáni hivatal szintjén központilag kezelt forrásokból, illetve jelzõszámokról fizette meg. (vagyis, pl. minden elnyert pályázat Karra beérkezõ összege tehát – ha nincs kompenzáció – automatikusan kb. 20%-os teherként jelentkezik a dékáni hivatali jelzõszámokon.)

5./ A BTK kari szinten kezelt forrásainak döntõ része a Kar oktatóinak és dolgozóinak bérét fedezi. (ez magyarázza, hogy pl. a 13. havi bér elvonása a Kar esetében arányaiban erõteljesen csökkentette a bérmegtakarításban rejlõ lehetõségeket.) (2009-ben a Kar által felhasználható költségvetési támogatás 88,7%-a volt a bér + járulék. A fennmaradó rész a kötött felhasználású keretek fedezete — pl. a lektorok támogatása, doktori keret.) Ezek a jelzõszámok a fentiek következtében erõsen mínuszosak, ezért ha a tendenciát nem sikerül megfordítani, akkor – elõbb-utóbb – a kari béralap kerül veszélybe. A Kar vezetése mindenképpen el kívánja kerülni, hogy a státusokhoz illetve a bérekhez hozzá kelljen nyúlni.

Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy az elmúlt esztendõkben a Kar jelentõs és igen eredményes erõfeszítéseket tett és tesz a képzési kínálat növelése és bõvítése, valamint a hallgatói létszám növekedése érdekében, melyek csak úgy lehetnek hosszabb távon eredményesek, ha fejlesztéssel és nem elsõsorban a források felhasználásának visszafogásával tudunk reagálni a felmerülõ szakmai kihívásokra. Annak érdekében, hogy a szükséges manõverezési lehetõségünk megmaradjon,

a.) a finanszírozásban mutatkozó kedvezõtlen tendenciákat vissza kell fordítanunk és új teherviselési és elosztási rendszert kell kialakítani,
b.) a bérmegtakarítás terén jelentõs elõrelépést kell tenni,
c.) mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy kari, intézeti és tanszéki szinten egyaránt újabb forrásokat vonjunk be a Kar feladatainak finanszírozásába. (új szakok, új képzési formák, pályázatok)
d.) a kari státusgazdálkodás eddigi gyakorlatát át kell gondolnunk, és hozzá kell igazítanunk a kari igényekhez, és a BTK-val szemben megfogalmazódó külsõ és belsõ igényekhez.

A dékán által felkért bizottság, melynek munkáját Dr. Feleky Gábor a Szociológia Tanszék vezetõje irányította, következtetéseit bemutatta a Kari Tanács elõtt. A bizottság tagjai, a dékán, és a Kari Tanács is hangsúlyozta, hogy a Bizottság felmérése az egyetemi oktatói munkától elvárható hármas terhelésbõl csak az egyik – nyilvánvalóan kiemelt fontosságú, de nem az egyetlen – tevékenységi formát vette alapul az értékeléséhez. A bizottság megállapításait így a fõ mozgási irányokat mutató, orientáló forrásnak kell tekinteni, melynek a további döntések elõkészítésében szerepet kell játszania, de számszerû eredményeibõl automatikusan nem vonhatók le általános következtetések.

Mivel a korábbi kari tanácsi vitában is üdítõ egyetértés mutatkozott ezen a területen (ami elkerülhetõvé teszi a nyolcvanas évek végén, illetve a kilencvenes évek közepén a magyar felsõoktatásban kialakult konfliktusok újraéledését – amikor is az oktató-hallgató arányból következõ automatizmusok alkalmazására történt kísérlet az oktatási kormányzat részérõl, és amely a felsõoktatás néhány un. „nagy szakra” való beszûküléséhez vezethetett volna. Mindenki számára világos, hogy az egyetem – illetve egy adott Kar – „egyetem-jellegét” nem kis mértékben a kínálat gazdagsága és az oktatói-hallgatói arányból automatikusan nem következõ, kivételes tudományos-szakmai tevékenységet felmutató un. „kis szakok” színvonalas mûködtetése is adja.

A másik, ide kívánkozó megállapítás, hogy a Bölcsészettudományi Kar vezetésének a további tisztánlátás és valamennyi, karunkon keletkezõ érték kellõ súlyú figyelembe vétele érdekében gondoskodnia kell arról, hogy ugyanilyen formában, egységenként (a már a kutatóegyetemi cím elnyeréséhez szükséges teljesítmény-mérésnél alkalmazott indikátorok figyelembe vételével) készüljön fölmérés a BTK tanszékeinek, intézeteinek illetve egységeinek a tudományos produkciójáról, a doktoriskolák mûködésérõl és általában véve a Kar tudományos produkciójának értékelésérõl is.

Ezzel a fölméréssel egy idõben át kell tekinteni, hogy az egyes tanszékeken illetve intézetekben lévõ oktatóink és kutatóink milyen szerepet töltenek be a szakmai közéletben. Milyen szakmai és más országos jelentõségû társaság, tudományos intézmény, folyóirat-szerkesztõség (stb.) tagjai, s célszerû mérni azt a teljesítményt is, amit oktatóink és kutatóink az intézeti, a kari, az egyetemi, a városi, a megyei, regionális, országos, vagy éppen nemzetközi szakmai politikai fórumokon való munkájukkal végeznek. Ezzel válhatna teljessé az a kép, melyet most alaposabban az oktatás területén ismerhettünk meg.

Mindennek elõrebocsátása mellett és a döntéshozatalt illetõen ezeknek a megállapításoknak a figyelembe vételével is az Oktatási Terhelési Bizottság (OTB) megállapításaiból levonhatók bizonyos következtetések, melyek a következõ idõszakban orientálhatják a BTK vezetésének döntéseit.

Az OTB adatai alapján megállapítható, hogy vannak karunkon az oktatási terhelés tekintetében alulfinanszírozott egységek, s vannak olyanok is, melyek felülfinanszírozottnak minõsülnek. A Bizottság munkájának eredményei megfelelõ kiindulópontot jelentenek ahhoz, hogy meghatározásra kerüljenek – esetleg több lépcsõben – azok az általános normák, amelyek keretei között a felülfinanszírozott, de a tudományegyetemi minõség fenntartásához szükséges egységek mûködtetése a racionális kari finanszírozás és a méltányos kari szolidaritás keretei között fenntartható.

Ezek az adatok az egységek között, az oktatási terhelés tekintetében nagyfokú erõforrás-elosztási, finanszírozási egyenlõtlenségeket tükröznek. Ez azt jelenti, hogy bizonyos egységek az általuk ellátott munkateherhez (oktatói óra, hallgatói óra, vizsga, „kibocsátási” teher) képest jelentõs mértékben „felülfinanszírozottak”, míg mások jelentõs mértékben „alulfinanszírozottak” (azaz nagyobb oktatási munkateher hárul rájuk ugyanolyan vagy kisebb finanszírozás mellett).

Egyenlõtlenség tapasztalható az egységek oktatási bevételtermelõ képességében (hallgatói és oktatói létszám utáni normatívák ill. a költségtérítéses bevételek esetében) is. Ez azt jelenti, hogy a Kar részben a bevételi többletet (magasabb hallgatói létszámot, több költségtérítéses hallgatót oktató és vizsgáztató) produkáló egységek többletébõl finanszírozza a többletbevételt nem termelõ egységeket.

A fentiek alapján legitimnek tekinthetõ az a megközelítés, mely szorgalmazza, hogy olyan korrekciós program lépjen mûködésbe, mely a meglévõ erõforrás-elosztási, finanszírozási egyenlõtlenségek csökkentését célozza. A Kar vezetésének olyan státuszgazdálkodási, finanszírozási gyakorlatot kell folytatnia, mely az oktatási téren alulfinanszírozottnak tekinthetõ egységek helyzetének javítása irányába mutat.

Amennyiben a Kar számára többlet-erõforrások nyílnak meg, azokat is – az oktatás és a kutatás stratégiai fejlesztése mellett – a meglévõ szerkezeti problémák és egyenlõtlenségek felszámolására kívánja elsõsorban fordítani.

A Kar vezetése ösztönözni kívánja a különbözõ egységeket – különösen a „felülfinanszírozott” egységeit – az oktatási feladatokra is fordítható saját bevételek szerzésére.

III./ A BTK tudományos tevékenységével kapcsolatos stratégiai bizottság megállapításai

A TSB ezt a területet most a vezetõ oktatói elõlépések tartalmi kérdései szempontjából vizsgálta, abból a felismerésbõl kiindulva, hogy a Bölcsészettudományi Karon a humán erõforrás fejlesztési stratégiában is gondolkodni kell, hiszen az oktatói elõlépések, a vezetõ oktatók és kutatók aránya nem csak a minõségi szakmai munka szempontjából elsõrendû fontosságú, hanem az akkreditáció, az oktatás és a kutatás folyamatos fejlesztése szempontjából is. Ezt a megközelítést az a felismerés is motiválta, hogy a következõ három esztendõben számos olyan kiváló oktatónk megy nyugdíjba, vagy tölti be 65-ik életévét, akik a BTK-n folyó MA és doktori képzésekben kulcsfontosságú szerepet játszanak. A vezetõ oktatói utánpótlás biztosítása kiemelt fontosságot kell, hogy kapjon terveinkben.

1.) Egyetemi tanári kinevezéseknek országos szinten meghatározott követelményrendszere van. Ez a szabályozás – mint ismeretes – az egyetemi tanári elõlépés feltételeként (egyebek mellett) a kandidátusi / PhD tudományos fokozat, valamint a habilitáció meglétét határozza meg, és nem köti a kinevezést az MTA Doktori fokozat meglétéhez. A Szegedi Bölcsészettudományi Karon – a szakmai minõség hangsúlyos védelme érdekében – ugyanakkor az a gyakorlat alakult ki, hogy a Kar kizárólag olyan egyetemi tanári kinevezésre tett javaslatot, ahol a jelölt az MTA doktori fokozattal rendelkezett. (A kilencvenes évek elején történt egyetemi tanári kinevezések óta, amikor is a BTK ettõl a fõszabálytól eltért – és ennek az eltérésnek egyébként a Kar számára egyértelmû szakmai – oktatási és tudományos – haszna volt, nem történtek újabb, DSc-nélküli kinevezések.)

2.) Megállapítható továbbá, hogy a fenti gyakorlat következetes alkalmazása tudományterületenként eltérõ erõsségû, továbbá hogy a Szegedi Tudományegyetemen belül valamint országos szinten, azonos tudományterületek esetében is erõs eltérések mutatkoznak. Amikor egy adott felsõoktatási intézmény, illetve kar szakmai-tudományos mutatói között fontos helyen szerepel az aktív professzorok száma, a bölcsészkari gyakorlat következetes alkalmazása bizonyos esetekben (elsõsorban akkreditációs és pályázati területen) lépéshátrányba hozhatja a a BTK-t. A Kar stratégiai érdekeit is figyelembe véve nagyobb nyitottsággal célszerû megközelíteni a kinevezések kérdését. Abban egyetértés látszott kialakulni, hogy az SZTE BTK-n a szakmai és oktatói tevékenységük alapján „professzor-képes” kollégák száma meghaladja a kinevezett egyetemi tanárok számát.

3.) A Kari Tanács és a dékáni vezetés maradjon továbbra is elkötelezett a szakmai minõség védelmében és támogassa azokat az erõfeszítéseket, amelyeket e téren a BTK Doktori Tanácsa és a BTK Professzorok Tanácsa tesz. Ugyanakkor szükségesnek tartják, hogy olyan átfogó felmérés szülessék, mely kitér a tudományos teljesítmény mérésére és meghatározza azokat a stratégiai irányokat, amelyek mentén a BTK-nak ezen a téren fejlesztenie kell. A Kar vezetése elsõrendû fontosságúnak tekinti a „professzorképes” kollégák MTA doktori fokozat megszerzésére irányuló törekvéseinek az elõsegítését.

A pénzügyi egyensúly helyrebillentése érdekében át kell tekinteni a megtakarítási lehetõségeket, és törekedni kell a további források bevonására, tanszéki, intézeti és kari szinten egyaránt. A megtakarítások tekintetében a költségtérítésbõl érkezõ források esetében a kari szintû bevételek stabilizálására van szükség és meg kell találni a módját annak, hogy a karra érkezõ külsõ, hazai és nemzetközi források kedvezményezett egységei részt vállaljanak a „kari rezsi” kötelezõ forrásainak biztosításában. A kari megtakarítások másik fontos forrása a kari bérmegtakarítás lehet, melyet egyrészt a már meglévõ, de következetlenül alkalmazott szabályok betartásával és betartatásával, másrészt pedig átgondoltabb státusgazdálkodással kell megvalósítani.

Mivel az SZTE Szenátusa által egyetemi szinten szabályozott költségvetési elvek (a bevételek után, illetve a központban kezelt feladatok ellátására fizetendõ összegek aránya és nagysága) a Karon befizetési kötelezettségként jelentkeznek, és ezek mértéke meghaladja a Kar normatívából és költségtérítéses forrásból érkezõ bevételeit, sürgõsen intézkedni kell afelõl, hogy a Kar valamennyi számításba vett bevétele részt vállaljon a teherviselésben.

(Az eddigi helyzet szerint valamennyi központi befizetési terhet a Dékáni Hivatal viselt, és központi egységek finanszírozása, valamint a központban kezelt feladatok ellátása kari forrásai között nem szerepeltek a legkülönfélébb pályázati támogatás valamint a doktori képzés finanszírozásának összegei. Így ezek esetében – miközben a Kar a számított bevételnél ezek után is befizette az egyetemi költségvetés által elõírt hányadot – nem került beépítésre a kari feladatok finanszírozására szolgáló tétel.)

Általános elvként le kell szögezni, hogy a Karra belépõ valamennyi finanszírozási forrás esetében biztosítani kell a kari rezsi befizetéséhez szükséges forrásokat.

A státusgazdálkodás terén a meglévõ szabályokat következetesen be kell tartani s—szükség esetén – további intézkedéseket kell életbe léptetni. A bérterhek racionalizálása, átmeneti bérmegtakarítások elérése és az átlátható státuszgazdálkodás érdekében a Kari Tanács támogassa hogy a dékáni vezetés általános és átmeneti intézkedéseket léptessen életbe.

1.) A fentiek megvalósítása érdekében a Kari Tanács erõsítse meg a dékánt abban a jogkörében, hogy intézkedjen a Gazdasági és Mûszaki Fõigazgatóság illetékes Fõosztályán, hogy a pályázati úton elnyert, folyamatban lévõ források, valamint a 2010. március 16. után bármilyen kari (tehát a TÜSZ-ben 12.. számmal kezdõdõ) jelölõszámra érkezõ források esetében legalább az egyetemi elvonás mértékéig legyenek kötelesek meglévõ kari feladatot (rezsi, bér, felújítás, beruházás, folyóirat-elõfizetés, stb.) is finanszírozni, a dékán és az adott pályázati projekt vezetõje által aláírásra kerülõ – kizárólag a pénzügytechnikai részleteket tartalmazó – megállapodás alapján.

2.) A Kar dékánja intézkedik a Rektori Hivatal illetékes Igazgatóságán, hogy 2010. március 16. után a Kar egységei, illetve közalkalmazott dolgozói csak a Dékán elõzetes hozzájárulásával nyújthatnak be pénzügyi teljesítést is maga után vonó pályázatokat. A dékáni hozzájárulás feltétele a pályázó által a pályázati összeg elnyerése esetén vállalt kari feladatfinanszírozást tartalmazó, (az elõzõ pontban említett) megállapodás kidolgozása és aláírása. Elõzetes dékáni hozzájárulás nélkül benyújtott – és elnyert – pályázat esetén a pályázati összeg fogadására mindaddig nem nyitható kari (tehát a TÜSZ-ben 12. számmal kezdõdõ) pénzügyi keret, amíg ez a megállapodás meg nem születik.

3.) Kezdeményezzen egyeztetést a Kari Doktori Tanács elnökével a doktori képzéshez kapcsolódó bevételek kari szerepvállalása ügyében, és kérje fel arra, hogy a Kari Doktori Tanács ezzel kapcsolatos elképzeléseit 2010. április 05-ig juttassa el a kari vezetéshez.

4.) Kari Tanács hatalmazza fel a Dékánt, hogy a Kari Ügyrendben is rögzített státuszgazdai jogával élve a jogszabályok adta kereteken belül, fizetés nélküli szabadságot kapott oktató-kutató munkaköri leírásában szereplõ feladatok ellátására legfeljebb a besorolási bér 50%-ig engedélyezzen kifizetést, azzal a kitétellel, hogy a fizetés nélküli szabadság az oktatási szünetek idejére nem szakítható meg. Ez a szabályozás a BTK-n nem új, csak „feledésbe merült”. Ezen túl következetesen be kell tartani.

5.) A dékán kapjon megerõsítést arra vonatkozóan, hogy a 30 napot meghaladó külföldi ösztöndíjat elnyert oktató-kutató számára kizárólag a besorolási bér jogszabályban minimumértékként rögzített bruttó 10%(-járulékai) folyósítását engedélyezze az ösztöndíj idõtartama alatt (30 napon túl), azzal a kitétellel, hogy az oktató-kutató munkaköri leírásában szereplõ feladatok ellátására legfeljebb a besorolási bér 40%-ig engedélyezhessen kifizetést. (A 30 napon túli külföldi tartózkodás dékán felé történõ bejelentése a közalkalmazott, illetve az õ kezdeményezése alapján a közvetlen munkahelyi vezetõ feladata.) Amennyiben az ösztöndíjat az adományozó az oktatási szünetek idején is folyósítja, a kiküldetés nem szakítható meg az oktatási szünetek idejére.

6.) A dékán kapjon megerõsítést arra vonatkozóan, hogy a nyugdíjazás vagy egyéb okok miatt megürült álláshelyek betöltésekor minden esetben a Kari Tanács elõtt évente ismertetett oktatási, tudományos és általános terhelési mutatók, illetve akkreditációs igények figyelembevételével döntsön az álláshely allokálásáról, illetve a betöltés idõpontjáról és minõségi feltételeirõl. A betöltetlen álláshelyek a kari bértartalék részét képezik, amely felett továbbra is a Dékán rendelkezik.

7.) Átmeneti intézkedésként, bármilyen oknál fogva (nyugdíjazás vagy az oktató távozása) tartósan megürülõ álláshely betöltését a kar egy évre szüneteltetheti. Az ún. „felülfinanszírozott” egységek esetében az adott egység oktatói – akár saját óraterhelésük növekedése mellett is – kötelesek átvállalni az órák megtartását (hiszen vizsgaterhelésük a kevés hallgató miatt csekély). Az ún. „alulfinanszírozott” és létszámgondokkal küzdõ egységek esetében is mindenekelõtt óraadókkal tölthetõ be egy évig a státusz. (Ettõl csak kivételes esetben lehet eltérni.)

8.) Általában, de különösen az ún. „felülfinanszírozott” egységek esetében lehetõség szerint minél elõbb meg kell szüntetni a félállású oktatói munkaköröket, akár két ilyen státusz egy adott egységen belüli összevonásával, akár egy félállású státusznak másik egység hasonló státuszához való illesztésével. Az intézkedés a kar eminens érdeke, hiszen csak a teljes állású oktatók után jár oktatói-kutatói normatíva.

9.) Az oktatás terén felülfinanszírozott kategóriába tartozó egységek addig, amíg a következõ felmérések a helyzet változását nem mutatják, vagy egyéb szakmai, tudományos kari érdek nem indokolja, a Kari szintrõl többlet erõforrást (pl. újabb státusz) ne kapjanak.

10.) A felülfinanszírozott egységeknél nyugdíjazás nyomán vagy bármely egyéb oknál fogva (véglegesen vagy ideiglenesen) felszabaduló státusz betöltése ne legyen automatikus. A felülfinanszírozott helyeken megürülõ státuszokat átmeneti bérmegtakarítás forrásaiként kezelhetõk, illetve ezekbõl a státusokból a dékáni vezetés a kari fejlesztési fõ irányok felé, illetve az alulfinanszírozott helyekre csoportosítson át; Az alulfinanszírozott egységeknél nyugdíjazás nyomán megürülõ státuszokat ne vonja el.

11.) Docensi és egyetemi tanári elõlépésnél a tudományos és oktatási elõfeltételek teljesülése mellett az alulfinanszírozott egység élvezzen elõnyt, amely nem rendelkezik megfelelõ számú vezetõ oktatóval.

12.) A 2009/2010-es költségvetési év tapasztalatai alapján a KT térjen vissza arra kérdésre, hogy az alulfinanszírozott egységek kaphassanak 50 %-nál nagyobb hányadot a költségtérítéses befizetésekbõl. Felülfinanszírozott egység esetében a képzõhelyen maradó bevételt a hiány kompenzálására kell fordítani, az egység rendelkezésére csak a kompenzáció után fennmaradó összeg bocsáttatik.

13.) Évente sort kell keríteni (vagy szeptemberben-októberben az elõzõ tanévre vonatkozóan vagy pedig februárban-márciusban az elmúlt naptári évre vonatkozóan) a terhelési vizsgálat megismétlésére.

14.) A kari vezetés nyomatékosan felhívja az ETR felelõsök figyelmét az egységes és pontos adatrögzítésre, különös tekintettel a kurzusok (pl. a külsõ gyakorlatok) heti óraszámára ill. a több oktató által tartott kurzusok oktatási terhének százalékos megoszlására.

15.) A finanszírozás pontos áttekinthetõsége érdekében egy kurzus ETR-es meghirdetõje mindig az órát biztosító egység legyen.

16.) A távlatosabb kari stratégia mûködtetése feltételezi a tanszéki oktatási keretek lazítását. A „felülfinanszírozott” egységek oktatóinak és a Karnak is eminens érdeke, hogy szakmai ismeretei több programban valorizálhatók legyenek, illetve, hogy olyan szakmai ismeretekkel rendelkezzenek, amelyek több programban hasznosíthatók. Kar ösztönözni kívánja, hogy egy felülfinanszírozott tanszék oktatója saját órakeretének terhére (tehát külön bérezés nélkül) egy magas terhelésû egység képzésében tartson kurzust.

17.) Az ETR mindenkor tegye lehetõvé, hogy egy-egy szak hallgatói a számukra meghirdetett kurzusokat saját egységes ETR-es felületükön láthassák, függetlenül attól, hogy azt saját szakgazdájuk oktatója vagy egy másik egység oktatója hirdeti meg. (A rendszer jelenleg így mûködik, ennek további fenntartása a kívánatos.)

18.) A dékán az MTA doktori fokozat megszerzésének közelébe ért kollégák számára disszertációjuk befejezéséhez segítséget kíván nyújtani., ezért támogatja, hogy egy, vagy két szemeszterre belsõ alkotói szabadságra menjenek. Az oktatásból való kiesésük idejére, amennyiben szükséges, a Kar az órák biztosításának költségeit átvállalja.

19.) A kari vezetés minden rendelkezésére álló eszközzel támogatja a disszertáció elkészültét és a megvédett disszertációk megjelentetéséhez külön támogatási keretet biztosít.

20.) A Kari vezetés fontosnak tartja, hogy a hetvenedik életévüket betöltött, s Kar érdekében és életében tovább munkálkodni kívánó oktatói – mindenekelõtt professzorai – továbbra is kapcsolódhassanak az általuk mûvel tudományterületen meglévõ mûhelyekhez. Ennek biztosítása érdekében a Kar vezetése kiemelten fontosnak tartja a professzor emeritusi illetve a magántanári együttmûködésben rejlõ feltételek biztosítását.

21.) A Kari vezetés továbbra is elkötelezett a tudományos-szakmai minõség biztosítása mellett. Ezzel együtt kivételesen – kari akkreditációs illetve szakfejlesztési érdekbõl – a dékán továbbra is kezdeményezi a szakmailag professzorképes, de MTA doktori disszertációjukat még meg nem védett oktatóinak professzori elõlépését. Ebben az esetben viszont, a felterjesztéssel kapcsolatban – az eddigi procedúra kiegészítéseként – kikéri a Professzorok Tanácsának a véleményét.

Kari Kurír
A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hírlevele
Kiadja az SZTE BTK Dékáni Hivatala
Felelõs kiadó: Dr. Csernus Sándor dékán
Felelõs szerkesztõ: Pereszlényi Gábor pályázati referens
Következõ lapzárta: 2010. április 6.