Kari Kurír 157.

1. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Professzori Testülete 2003. december 17-én kibõvített ülést tartott a készülõ Felsõoktatási törvénytervezet koncepciójáról, melyen a Kar professzorain kívül részt vettek meghívottként:

A Professzori Testület a kibõvített ülésen egy rövidebb és egy részletezõbben indokló állásfoglalást fogadott el, melynek szövegeit az alábbiakban közöljük:

A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Professzori Testületének állásfoglalása a készülõ Felsõoktatási törvény tervezetének koncepciójáról

1. A Professzori Testület úgy látja, hogy Magyarország közelgõ európai uniós csatlakozása és a bolognai folyamathoz való alkalmazkodás jól kihasználható lehetõséget nyújt a magyar felsõoktatás tartalmi megújítására.

2. Nyitottak vagyunk a felsõoktatás minden olyan irányú átalakítására, melyek választ keresnek a jelenlegi rendszer mûködési nehézségeinek feloldására, a magyar társadalom szükségleteihez történõ minél jobb alkalmazkodásra. Fontosnak tartjuk a Csatlakozás az európai felsõoktatási térséghez címû dokumentum 6. változatának számos gondolatát.

3. Azt gondoljuk ugyanakkor, hogy a Felsõoktatási törvény módosítása koncepciójának kiérleltsége, tartalma és színvonala még nagyon távol van attól, hogy kormányelõterjesztésként lehessen felhasználni.

4. Számos olyan tartalmi eleme van az anyagnak, mely elfogadhatatlan számunkra. Ezek a tartalmi komponensek jelen vannak az anyag minden fõbb részében:
— a helyzetértékelésben számos téves, elnagyolt, nem vagy nem kellõen indokolt kitétel található, és sokkal rosszabb színben tünteti fel a magyar felsõoktatást annál, mint amilyen az valójában;
— a bolognai folyamathoz való csatlakozás szükségességére hárítja át az anyag a paradigma-váltás elkerülhetetlenségét olyan esetekben is, amikor ez indokolatlan;
— az akadémiai reform részleteinek kimunkálása további mûhelymunkát igényel még, melyet kizárólag a sokszínû magyar felsõoktatásban aktívan tevékenykedõ — oktató és kutató — szakemberek végezhetnek el;
— a koncepció intézményi, irányítási és finanszírozási reformra vonatkozó részei néhol nyelvileg is elfogadhatatlanul pongyola fogalmazványok, melyek tartalmi elemeinek többségét is a leghatározottabban visszautasítjuk.

5. A Professzori Testület nyomatékosan felhívja a tárca figyelmét arra, hogy kudarcra van minden ítélve minden olyan felsõoktatási törvénymódosítási kísérlet, melyet a felsõoktatás vezetõ oktatói (a professzori és docensi kar) nem támogatnak.

6. Kinyilvánítjuk, hogy készek vagyunk partneri együttmûködés keretében szakmai segítséget nyújtani a tárcának ahhoz, hogy egy ténylegesen jó törvénytervezet készüljön el.

7. Elutasítunk azonban minden olyan törvénymódosítási kísérletet, amely csorbítja az egyetemek autonómiáját, amely vevõ-eladó viszonnyá akarja silányítani az oktatók és hallgatók jelenlegi partneri viszonyait, sértve ezzel alkotmányos jogaikat. Elutasítjuk az egyetemi oktatók jelenlegi munkajogi állásának megváltoztatására vonatkozó kísérleteket. Leszögezzük, hogy nem engedünk olyan kezdeményezéseknek, amelyek átgondolatlan módon veszélyeztetik a tudás átadásának és megszerzésének, az oktatás és a kutatás feltétlen szabadságának érvényesülését. Elhibázottnak, sõt a felsõoktatás létét is veszélyeztetõnek tartjuk a magyar felsõoktatás privatizálására történõ szándékokat.

A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Professzori Testületének állásfoglalása a készülõ Felsõoktatási törvény tervezetének koncepciójáról

1. A Professzori Testület sajnálattal állapítja meg, hogy az elmúlt közel tizenöt évben szükségessé vált, egymást követõ felsõoktatási reformok nem egymásra épülõen és csak részben hosszú távú tervezésen és szakmai kívánalmak alapján születtek meg. Egyetlen kísérlet eredményét sem lehetett lemérni, elemezni, nem lehetett megismerni annak társadalmi fogadtatását, mert — az ehhez szükséges idõ elteltét ki sem várva — a mindenkori oktatási kormányzat újabb és újabb reformokat vezetett be. A Professzori Testület nehezményezi, hogy e reformok hatásvizsgálata elmaradt, valamint aggályosnak tartja, hogy a mostani változtatások sem a jelenlegi realitások felmérésén és szociológiai elemzésén, hanem igen vitatható eredetû prekoncepciókon alapulnak.

2. A hallgatói létszámnövekedés fõ oka — a Professzori Testület véleménye szerint — lényegesen összetettebb, mint amit a törvénytervezet koncepciójában olvashatunk („a tanulni vágyók létszámának növekedése”). Kétségkívül szerepet játszottak benne a képzéstõl független társadalompolitikai célok – a fiatalok elhelyezkedési gondjainak megoldása, ill. távolabbra tolása, meghatározott társadalmi csoportok fokozott érdekérvényesítõ képessége – amelyek következtében az oktatási kormányzat az érettségizettek elõtt egyre tágabbra nyitotta a felsõoktatási intézmények kapuit. Ezen a területen az oktatási kormányzat felelõssége mindenek elõtt az átgondolatlan, elhibázott finanszírozási modellben érhetõ tetten: érdekeltté tette a felsõoktatási intézményeket a minél nagyobb hallgatói létszám felvételében, jelentõsen csökkentve az alkalmassági kritériumokat. Mindezzel és az új egyetemek és karok létrejöttének nem kellõen szigorú akkreditálás melletti engedélyezésével az oktatási kormányzat a képzési színvonal jelentõs csökkenéséhez járult hozzá.

3. Az ún. integrációs folyamatokat (2000-ben) felülrõl kényszerítették rá a magyar felsõoktatási intézményekre, anélkül, hogy ezt bármelyik intézmény kezdeményezte volna. Az integráció törekvése nem átgondolt, megfelelõ célokhoz rendelt koncepció alapján történt, így gyakran teljesen formális maradt, és valódi eredményeket sem a hatékonyság, sem a költségtakarékosság terén nem idézett elõ: ténylegesen ugyanis nem csökkent a felsõoktatási intézmények száma, kizárólag szerkezeti átalakítások történtek. Nem szûntek meg a párhuzamosságok, mert a tényleges integráció végrehajtását a tárca nem vállalta föl. Az integráció sikertelensége annak is betudható, hogy a fenntartó oktatási kormányzat nem bocsátotta rendelkezésre azokat a többletforrásokat, amelyek egy sikeres integráció elengedhetetlen feltételei lettek volna. E tényt azért érdemes felidézni, mert a jelenlegi átalakításokat a tervek szerint szintén úgy kellene végrehajtani, hogy közben források kivonása történik a rendszerbõl. Ez az elképzelés már önmagában is elõrevetíti a változtatások kudarcát.

4. A fentebb jelzett káros folyamatok ellenére semmivel sem támasztható alá az, hogy a magyar felsõoktatás színvonala annyira gyenge volna, amilyennek a koncepció készítõi látják. A Professzori Testület felszólítja a koncepció készítõit, hogy indokolják meg és támasszák alá az alábbihoz hasonló kifejezéseket, amelyek sommás és teljességgel légbõl kapott állításokat fogalmaznak meg a felsõoktatásról:
— „a felsõoktatás számos ponton elmarad a korszerû trendektõl”,— „A rendszer hatékonysága alacsony...”, „A korai specializáció, a szakburjánzás mértéktelen társadalmi károkat okoz”
— Szeretnénk, ha a koncepcióban megtalálnánk a „korszerûség” definícióját, megtudnánk, milyen mérce alapján alacsony a hatékonyság (például az oktató/hallgató arány az elmúlt években igen jelentõsen javult, mármint nõtt az egy oktatóra esõ hallgatók száma), és milyen „mértéktelen társadalmi károkat” okoz a korai specializáció. Megjegyzendõ, hogy a korai specializációk a felsõoktatást igénybe vevõ közönség nyomására, nem az egyetemek saját kezdeményezésébõl születtek. A korai specializációra egyébként most éppen az oktatási tárca kényszeríti rá a fiatalokat amikor a „felvételi nélküli felvételit” vezetteti be a kétszintû érettségi létrehozásával, elõre hozva ezzel a specializációt a középiskola harmadik évfolyamára. E törekvés egyébként a felsõoktatási bemenetek számának szûkítésével sem igazán illeszthetõ össze. A felsõoktatás kifejezett rugalmasságról tett tanúságot, mivel a kétévente bekövetkezõ radikális reformok ellenére mûködésképes maradt, és a reformok hasznosítható elemei segítségével a legtöbb intézmény igyekezett hatékonyságát növelni.
— „Problematikusnak minõsíthetõ számos, funkciótlan képzési program”. Kérdésünk: milyen érvek állnak ezek mögött a szakértõi megállapítások mögött? Ilyen súlyos állításokat tényekkel és példákkal kellene alátámasztani.
A leghatározottabban visszautasítjuk azt, hogy az anyag „akadémiai fellegvárról” ír. Szó sincs ilyenrõl. Az utóbbi idõben pontosan az oktatási tárca tett arról, hogy sokkal inkább egy eltömegesedett — mindenfajta „fellegvár” nélküli — felsõoktatás alakuljon ki hazánkban. Ugyanakkor nem vitatható, hogy az egyetemi képzés feladatai közé tartozik a szellemi és kulturális elit kinevelése, amelynek színvonala alapvetõ fontosságú minden társadalomban.

5. Egyetértõleg nyugtázzuk, hogy a dokumentum tévesnek gondolja a fõiskolák egyetemmé válási óhaját, s azt is, hogy az anyag leszögezi: a finanszírozás csak normatívnak mondott, de nem az. A dokumentum alulfinanszírozottnak tartja a magyar felsõoktatást, s ezzel sem tudunk vitatkozni.

6. A koncepció ugyanakkor sajnálatos módon elfogadhatatlan terminológiát használ, amikor a piacorientáltságról szólva „eladónak” nevezi az oktatókat, s „vevõnek/megrendelõnek” a hallgatókat. Politológusok, filozófusok egész seregét idézhetnénk – többek között a liberalizmus egyik kulcsfiguráját, F. Hayeket – annak alátámasztására, hogy bizonyos társadalmi folyamatok és intézmények nem mûködtethetõk piaci alapon. A hallgató mint megrendelõ elve ellentmond a hallgató mint partner elvének. A magyar felsõoktatás szereplõi egymást partnernek tekintik, az elõterjesztés az emberi viszonyok áruba bocsátását javasolja. Ez súlyosan érinti a felsõoktatás oktatóinak és hallgatóinak alkotmányos jogait. Tudásunkat nem eladni kívánjuk, hanem terjeszteni, s azt szeretnénk, hogy hallgatóink ne „vevõk/megrendelõk” legyenek, hanem a tudás megszerzésére fogékony, azt óhajtó emberek, partnereink.
A magyar felsõoktatásnak természetesen van „megrendelõje”: az egész magyar társadalom (ld. korábbi megállapításunkat a kulturális és szellemi elit feladataival kapcsolatban). Ennélfogva az ehhez hasonló nagyságrendû változásokba az egész társadalomnak beleszólása van. Másrészt az egyetem csak úgy tudja ellátni a feladatát, ha rendelkezik az ehhez szükséges autonómiával. Ragaszkodunk az egyetemi autonómia hagyományához, amely a mûvelt világban kialakult és a középkor óta létezik, a rendszerváltás óta pedig az alkotmány garantálja. Ezen alapul egyébként a bolognai folyamat is.

7. A dokumentum elárulja, hogy a „reformértékûnek nevezhetõ változás is olyan költségekkel jár, amelyek forrása állami oldalról a jelenlegi helyzetben legalábbis bizonytalan”. Kérdésünk: miért kell paradigmát váltani, amikor világos, hogy az ehhez elengedhetetlenül szükséges források nem állnak rendelkezésre.

1. Üdvözöljük azokat az új lehetõségeket, amelyek hazánk európai uniós csatlakozásával megnyílnak oktatóink és hallgatóink elõtt.

2. Úgy látjuk azonban, hogy a négyciklusú lineáris képzés 2006-ban bevezethetõ legyen hazánkban, nagyon feszített ütemezésû elõmunkálatokra van szükség. Az új tartalmú és szerkezetû oktatásra való áttérés nyugodt körülmények biztosítása esetén is hosszú és alapos körültekintést igénylõ feladat.

3. Az a hivatkozás, hogy a modernizáláshoz szükséges a vezetés és a finanszírozás átalakítása, álságos. Csak ha az új képzési struktúra és az új képzési követelmények ismeretesek, lehet arról dönteni, hogy milyen vezetési struktúra szolgálja ezt a legmegfelelõbben. De akárhogy is alakulnak a képesítési követelmények részleteikben, a legmagasabb színtû tudományos kutatás céljait és az itt elért eredmények oktatását csak autonóm tudós testületek határozhatják meg. Mindenféle „modernizálás”, fejlesztés lehetetlen, ha ezzel a felsõoktatás meghatározó tényezõi, a professzori és docensi kar nem mûködik együtt. 2004-ben az új képesítési követelményeknek, 2005 elején az ún. „Bologna-szakok” indításának feltételeit kell megteremteni. Akik ezzel egy idõben új vezetési struktúrát akar bevezetni, az magát a bolognai folyamatot, és ezzel az európai felsõoktatási térséghez való csatlakozásunkat veszélyeztetik.

A) Akadémiai reform, a képzési és kutatási tevékenység modernizálása

1. Félrevezetõnek tartjuk a használt terminusokat két képzési szint esetében:
a) indokolatlan felsõfokú szakképzésrõl szólni, ha ez a képzés nem ad felsõfokú végzettséget;
b) mivel a képzési struktúra hierarchiájában a jelenleg felsõfokú szakképzésnek nevezett képzés fölött helyezkedik el a BA szint, ez utóbbit helytelen felsõfokú alapképzésnek hívni.

2. A BA és MA képzés viszonyáról, ezek rendszerérõl, a képzési szerkezet átalakításáról részleteiben nem nyilatkozik a Professzori Testület, mert elfogadja azt a dokumentumot, amelyet a hazai Bölcsészettudományi és Természettudományi Karok Egyesített Dékáni Kollégiuma fogalmazott meg 2003. december 11-én, s a dékánok azt — aláírásukkal hitelesítve — azóta eljuttatták az Oktatási Minisztériumba. (Ld. 1. sz. mellékletet.)

3. A Professzori Testület úgy látja, hogy egyes bölcsész-szakok esetében is szó lehet nem alapszakra épülõ mesterfokozattal végzõdõ képzésekrõl. Azt gondolja a testület, hogy ezekben a speciális esetekben (pl. egyiptológia, hebraisztika stb.) a mesterszakra a hallgató már az alapképzés legelején, de legkésõbb az elsõ szemeszter végén csatlakozhatna. Ha tanulmányai során néhány szemeszter után mégis kiderül, hogy a hallgató nem alkalmas a mesterszak elvégzésére, legyen visszaút számára egy — az adott képzési ágon belüli — alapszakhoz.

4. A Professzori Testület irreálisan alacsony számúnak tartja a képzési szerkezetben meghatározott kb. 15 széles képzési területet, ill. az ezeken belüli 25-30 képzési ágat.

5. Aggályosnak tartjuk a felsõoktatási intézményekbe történõ felvétel rendjének átalakulását. Félõ, hogy az új rend a kontraszelekciót fogja erõsíteni. Egy gyengébb gimnáziumban szerzett érettségivel, alacsonyabb tudásszinttel magasabb pontszámhoz juthat a leendõ hallgató, mint az, aki egy erõs gimnáziumban érettségizik. (Ezt ugyan az emelt szintû érettségiért adható plusz pontok némileg korrigálhatják, de ez végül is „joghátrányt” jelent a kiváló gimnáziumok tanulóinak.)

6. Meggondolkodtató, hogy ténylegesen arra van-e szükség, hogy emeljük a doktori képzésben részesülõk arányát. Fontosabbnak tartanánk azt, hogy a doktori képzés idõtartamát emeljük fel a jelenlegi 6 szemeszter helyett 8, egyes esetekben akár 10 szemeszterre.

7. Egyértelmûen rögzíteni kell, hogy egy intézmény egy képzési területen kizárólag egy BA kimenetet adhat ki. Elsõrendûen érinti ez az integrált egyetemen belül mûködõ fõiskolai kart. Nem lehetséges a jelenlegi párhuzamosság konzerválása, még kevésbé a fõiskolai tanárképzésnek egyszerûen az egyetemivel azonos rangra emelése.

8. A tanárképzéssel kapcsolatban a Professzori Testület állásfoglalása megegyezik azzal a dokumentummal, amelyet a hazai Bölcsészettudományi és Természettudományi Karok Egyesített Dékáni Kollégiuma fogalmazott meg, s annak szövegét a dékánok — aláírásukkal hitelesítve — már eljuttatták az Oktatási Minisztériumba. (Ld. 2. sz. mellékletet.)

1. A koncepcióban azt olvassuk, hogy „bár az EU hivatalos dokumentumai nem kívánják meg explicite az intézményi rendszer átalakítását”, mégis ilyen javaslatokkal szembesülünk az anyag tanulmányozásakor. Feleslegesnek látunk minden olyan változtatást, amely túlmutat azon, amit Magyarország európai uniós csatlakozása megkövetel.

2. Nem gondoljuk, hogy a felsõoktatási intézmények irányítási rendszere jelenleg minden szempontból jól mûködik. Ennek ellenére elfogadhatatlanul túlzónak tartjuk azokat a megállapításokat a koncepcióban, amelyek szerint a felsõoktatás átalakítása a jelenleginél lényegesen professzionálisabb vezetést kíván. Értetlenséggel fogadjuk, hogy a koncepció szerint ez a feladat nem oldható meg „alulról választott, jó szándékú, de nem minden esetben kellõ irányítási tapasztalattal és korszerû ismeretekkel rendelkezõ vezetõkkel”. Az „alulról jött” kifejezés több mint bizarr: az egyetemi vezetõk eddig is az intézmények legnagyobb tiszteletnek és presztízsnek örvendõ vezetõ oktatóiból kerültek ki, a kinevezésük elõtt alkalmazott választási eljárások célja az volt, hogy az intézmény oktatói minél szélesebb körben véleményt nyilváníthassanak alkalmasságukról. Jó volna emellett, ha a koncepció indokolná, miért, milyen politikai és gazdasági szervezetekben van primátusa a „felülrõl jött” vezetõknek? Ki dönti el, hogy kinek van kellõ irányítási tapasztalata, ki mondja meg, hogy kinek korszerû az ismerete.

3. Az intézményi reform alapvetõ gondolata az, hogy az állam úgy óhajt kivonulni a felsõoktatásból, hogy feladatait, kötelezettségeit nem teljesíti, de az oktatási miniszteren keresztül az irányítási jogkörét meg szeretné tartani magának. Ezt elfogadhatatlannak tartjuk.

4. Az új vezetési modell három fõszereplõjének (az Igazgató Tanács elnökének, a Szenátusnak és a Rektornak) a döntési és felelõsségi jogköre nincs tisztázva a koncepcióban.

5. Az intézmény vezetési struktúrájának az az átalakítása, melyet a tervezet elénk vetít, alkalmas lehet arra, hogy megfossza a felsõoktatási intézményeket az autonómiájuktól. Minden ilyen törekvés elutasítandó. Függetlenül ettõl, a Professzori Testület szokatlannak és szerencsétlennek érzi a csoportos vezetés paradigmáját. Nem érti, hogy a törvénytervezet az akadémiai szféra irányítását ellátó rektortól miért kívánja azt, hogy a rektor ne tudós kompetenciákkal váljon rektorrá. Ez azt jelentené, hogy sem a menedzsment irányítója, sem a rektor nem lehetne tudós kompetenciájú személy, az egyetem vezetõjének kizárólagosan a piacorientáltságot kell majd szeme elõtt tartania. A tervezet szövege mind az oktatói, mind a kutatói tevékenység gyakorlásától megfosztaná a rektort. Véleményünk szerint minden rektor tevékenységének idejére úgyis a minimálisra korlátozza ilyen irányú tevékenységét, ám ezt tiltani némiképp bizarr elgondolás.

6. Az új vezetési struktúra az egyetemek alkotmányban rögzített autonómiáját korlátozza, ugyanis meglehetõsen abszurd és irracionális az a feltételezés, hogy a menedzsment nem szól bele az akadémiai ügyekbe. Az egyetem menedzselésének lényege ugyanis az akadémiai ügyek irányítása, ez utóbbiak képezik az egyetem tevékenységét. Az egyetemi tanár értéke az egyetemnek, a személyi ügyek minden egyetemen az autonómia részei. Még akkor is, ha az egyetemek ezzel — adott esetben, s néhol — rosszul élnek vagy élhetnek.

7. Az új vezetési struktúra arra alapozódik, hogy az alkalmas vezetõket felülrõl és kívülrõl ki lehet nevezni. Alkalmasságot csak az bizonyíthat, aki már vezetett egy alacsonyabb szinten. Ott, ahol pályázati rendszerben a Trustees (Igazgató Tanács) nevez ki elsõszámú vezetõt, ott a pályázóknak kb. 10-15 éves vezetõi gyakorlatot kell bemutatni (USA, Ausztria). Az ember elõbb Dean (helyettes, második, elsõ), majd Provost, azután egy kisebb College vezetõje lesz. A vezetõi gyakorlatot a felsõoktatásban kell megszerezni, mégpedig egy olyan felsõoktatásban, amelynek több évtizedes demokratikus hagyományai vannak. Ott, ahol az érdekegyeztetés, a kölcsönös bizalom és a politikamentesség minimális követelmény. Ezek a feltételek Magyarországon — sajnos, — jelenleg még nincsenek meg.

8. Az elõterjesztés széles rétegekben egzisztenciális bizonytalanságot kelt. A közalkalmazotti jogviszony esetleges megszûnése az egész magyar oktatói kart érinti, a tandíj közvetett bevezetése (még ha ennek nevesítését a tervezet jórészt kerüli is) az esélyegyenlõséget és a tudáshoz való egyenlõ hozzáférés jogát érinti.

9. Az intézmények strukturális elbizonytalanítása éppen akkor történik, amikor ezeknek az intézményeknek nyugalmukkal és tekintélyükkel külföldi hallgatókat kellene vonzaniuk, ehelyett saját hallgatóink fognak elmenekülni tõlünk.

1. A Professzori Testület úgy véli, hogy az irányítási reform pontos gazdasági számításokat és megfelelõ elõkészítést igényel. Jelenlegi formájában alkalmatlan arra, hogy komolyabban foglalkozzunk vele.
2. Az FTT státuszának tervezett megerõsítése pozitív változtatásnak tûnik számunkra.
3. Nem világos azonban számunkra az OM Felsõoktatási Hivatalának a szerepe, nem ismert e szervezet felállításának költségigénye sem.
4. Zavaros a „minõségirányítás” egész gondolatmenete is.

1. A Professzori Testület egyik alapvetõ gondja az, hogy nem találja a tervezetekben annak a régóta sürgetett, kézenfekvõ alapkérdésnek még az említését sem, amely mindenfajta finanszírozási reform sine qua non-ja kellene, hogy legyen: ugyanis ki kell számítani, hogy az egyes képzési területeken milyen képzési volumen szükségeltetik és ott milyen költségigénnyel lehet számolni. (Egyszerû, de talán szemléletes példaként: nemcsak a kísérletes képzéseknek más a költségigénye, de a nagy elõadásokra és a kiscsoportos szemináriumi foglalkozásokra építõ nem-kísérletes képzések költségigénye is lényegesen eltér egymástól.)

2. A tervezet nem közli az átalakítás költség-elemzését, nem is beszélve egy költség/haszon elemzésrõl. Annyi azonban bizonyos, hogy semmilyen új forrást nem jelöl meg, s ilyenrõl a 2004-es költségvetés sem szól. Márpedig az elõterjesztés is elismeri, hogy a magyar felsõoktatás mélyen alulfinanszírozott. A magyar felsõoktatás 2004-ben a GDP-hez viszonyított teljes vagy egy hallgatóra esõ ráfordítás tekintetében az európai rangsor utolsó helyein kullog, de még a 90-es évek eleji szintnek is reálértéken csak az 50%-át kapja.

3. A képzés — fenntartás — kutatás normatíváinak elválasztását ugyanakkor üdvözölhetjük, bár ezt nagyon alapos számításoknak kell megelõzniük, mert a hallgatói normatíva jelentõs csökkentését korántsem tudja ténylegesen kompenzálni, pl. a kutatási normatívák emelése. Nagy létszámú hallgató mellett ugyanis olyan jelentõs a veszteség, hogy azt a viszonylag kis létszámú oktatóra számított kutatási normatíva emelése egyszerûen nem képes ellensúlyozni. Az egyéb bevonható források nevesítésénél sem látunk sok gondot, remélve, hogy a pályázatok újbóli megjelenítése tényleg megoldhatja számos régóta magunk elõtt görgetett problémánkat, pl. az ún. kis hallgatói létszámú szakok fenntartását.

4. A felsõoktatás-finanszírozási reform több téves koncepción alapul. A tudás és az azt létrehozó oktatás nem áru, hanem közjó. Ez az európai oktatási miniszterek álláspontja. A közjó birtoklása felelõsséggel és elszámoltathatósággal jár, de a tudás piacosítása helyett a tudás közhasznúságát kell elõtérbe helyezni. Nincs az a piaci felmérés, amely ma megmondja, hogy a genetikának vagy a biokémiának, az informatikának vagy akár a nyelvoktatásnak tíz vagy tizenöt év múlva mely eredményei viszik elõre a társadalmat. A ma tudása a holnap társadalma és nem a ma piaca számára készül, hiszen a ma piaca már a pályaválasztásnál hat. A mai piac által gerjesztett rossz pályaválasztást éppen hogy a jövõ miatt kell korrigálni.

Összefoglalva: egy szükséges és jó ügyet, a magyar felsõoktatás tartalmi átalakítását veszélyezteti a tervezet ebben a formában való esetleges megvalósulása. A Professzori testület leszögezi, hogy a magyar felsõoktatás privatizálását elõirányzó törvénytervezet koncepciója súlyosan sérti az európai hagyományokban kialakult és az ország fejlõdéséhez alapvetõen szükséges egyetemi autonómiát.

2. A Kar az oktatói munka megkönnyítése érdekében technikai fejlesztésként két új projektort vásárolt. A nagyobbik (Mitsubishi, 4700 lumen) a tervek szerint január folyamán az Auditorium Maximumban váltja le az ottani régebbi típust, ami elõreláthatólag a VII. teremben kerül majd beépítésre. A másik új projektor hordozható (LG, 2000 lumen) - a régi, videomagnóval egybeépített készülék helyett/mellett - , amelyet már a következõ félévtõl a Dékáni Hivatalból kérhetnek ki az arra igényt tartó oktatók. Az Auditorium Maximumban a beszerelés után - amennyiben igény van rá - tervezünk egy bemutató vetítést, ahol az új projektorról minden szükséges dolgot megtudhatnak az érdeklõdõk, a készüléket használni szándékozók. A hordozható projektorral kapcsolatos technikai kérdésekkel keressék Nagy Endrét vagy Pereszlényi Gábort a B-Közép Irodában.

3. 2003. december 1-én, hétfõn adták át Budapesten a hazánkban akkreditált latin-amerikai nagykövetek által 1996-ban alapított diáktudományos díjat, a Premio Latinoamericanót. A nyilvános pályázat keretében benyújtott spanyol illetve portugál nyelvû értekezéseket magyar egyetemi oktatók opponensi-szakértõi véleményezése után a nagykövetek zsûrije rangsorolta.
Az 2003-as évben az elsõ díjat Szilágyi Annamária, egyetemünk olasz-spanyol szakos hallgatója nyerte el "La cosmovisión de Gabriela Mistral" címû dolgozatával. A harmadik helyezett, Kakuszi Szilvia ugyancsak karunk spanyol szakos hallgatója (a második díjat a zsûri nem adta ki).

4. 2003. november 28-29-én a Szegedi Tudományegyetem Médiatudományi Tanszéke és a Budapest Médiaintézet „Kommunikációkutatás 2003” címmel konferenciát tartott az MTA Szegedi Területi Bizottságának Székházában. A konferencián több szekcióban Karunk oktatói és hallgatói is tartottak elõadást.

1. Pavlovits Tamás (Filozófia Tanszék) 2003. november 29-én sikerrel védte meg Párizsban a Sorbonne - Paris IV egyetemén doktori értekezését. A dolgozat címe: La force de la raison selon Pascal (Az ész ereje Pascalnál), a védés minõsítése: summa cum laude (mantion tres honorable avec félicitation du jury a l'unanimité). A zsûri az értekezést kiadásra javasolta.

3. Az Egyetem Doktoravató ülésére 2003. december 19-én (pénteken) 11 órakor kerül sor az Aulában.

A pályázatokat illetõen bõvebb információkhoz juthat a B-Közép Irodában.
Ûrlapok letöltéséhez, kérjük, használja a Kari Kurír pályázati oldalát!
http://www.arts.u-szeged.hu/kurir/palyazat/index.html

1. A francia állam és Ile de France régió a 2000-2006-os fejlesztési terv keretében létrehozták a "Chaires Internationales de Recherche Blaise Pascal" tanszéket, hogy elismert külföldi kutatók meghívását támogassák a régió felsõfokú oktatási- ill. kutatóintézeteiben. A 2004. évi támogatási tervek 6 fõ meghívását teszik lehetõvé, akiket pályázat útján választanak ki.
A támogatás 1 éves összege: 198 183 euro. (két évvel meghosszabbítható). Ez az összeg többek között a díjazást, TB költségeket, adókat, menedzsment költségeket tartalmazza. A támogatást elnyerõk feladata az év során egy 10 alkalomból álló elõadás-sorozat megtartása és az idõszak végén szeminárium vezetése.
A jelentkezési határidõ 2003. december 31.
Kiemelt témakörök (többek között):

További részletek és a jelentkezéshez szükséges formanyomtatványok angol, francia és spanyol nyelven a http://www.chaires-blaise-pascal.org internet címen érhetõk el.

2. Az Association le Pont Neuf meghirdeti a Philippe Habert ösztöndíjat, amely politokatudományi, jogi és közgazdasági tanulmányokat folytató hallgatóknak kínál továbbtanulási lehetõséget a Párizsi Politikatudományi Intézetben. Az ösztöndíj feltétele a magas szintû francia nyelvtudás. További információk a Pályázati Irodában. Regisztrációs határidõ: 2004. január 15.

3. Az Alapítvány a Magyar Felsõoktatásért és Kutatásért pályázatot hirdet Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíjra.
Az ösztöndíjra pályázhatnak az 1999 január elseje óta kiemelkedõ eredménnyel PhD vagy a jogszabály szerint azzal egyenértékû tudományos fokozatot szerzett magyar állampolgárságú oktatók és kutatók, akik 2004. december 31-éig nem töltik be a 40. életévüket.
Az ösztöndíjasoknak egy évig, illetve a külföldrõl hazatérõknek egy/két évig valamelyik magyarországi felsõoktatási intézményben kell kutatómunkát végezniük. Az egyéves ösztöndíj - a kuratórium által meghatározott feltételekkel - további egy évvel meghosszabbítható. Az ösztöndíj folyósítása idején egyéb rendszeres jövedelemszerzõ tevékenység nem folytatható. A kuratóriumnak maximum 8 ösztöndíj odaítélésére van lehetõsége.
Az ösztöndíj folyósításának kezdete: 2004. szeptember 1. Az ösztöndíj nettó összege: 220000,- Ft/hó. Az ösztöndíjhoz az elsõ évre max. 800000,- Ft, hosszabbítás esetén további 200000,- Ft kutatási támogatás igényelhetõ.
A pályázatot négy (egy eredeti és három másolati) példányban kell beadni - az e célra készült formanyomtatvány kitöltésével és a szükséges mellékletekkel kiegészítve - az alábbi címre: Alapítvány a Magyar Felsõoktatásért és Kutatásért, 1055 Budapest, V., Szalay u. 10-14. Beküldési határidõ: 2004. január 30. (a helyszínen 12 óráig, illetve legkésõbbi január 30-i postai bélyegzõvel)
A pályázati anyag számítógépes hálózaton keresztül is elérhetõ a következõ címen: www.fpi.hu. A pályázat benyújtásához szükséges két kiemelkedõ tudományos személyiség (magyar és/vagy külföldi) ajánlása, amelyet az ajánlók közvetlenül az Alapítvány címére küldenek meg. A pályázatok elbírálásánál elõnyben részesülnek a külföldi kutatómunkából hazatérõ fiatalok.

4. A Boldog Jövõnkért Alapítvány pályázatot hirdet irodalmi antológiában szereplésre. Részletek a Pályázati Iroda faliújságján. Beküldési határidõ: 2004. január 31.

5. Az Alapítvány a Magyar Felsõoktatásért és Kutatásért pályázatot hirdet a PhD rendszer keretében tudományos fokozatot szerzett személyek számára, kiemelkedõ színvonalon megvédett doktori (PhD) disszertációjuk könyv alakú megjelentetésére a társadalom- és bölcsészettudományok, valamint a mûvészetek területén. A pályázatról további információkat a Pályázati Iroda faliújságján, valamint a http://www.fpi.hu/masfels.htm Internet címen talál. Beadási határidõ: 2004. február 20.

6. Az Alapítvány a Magyar Felsõoktatásért és Kutatásért (AMFK) Kuratóriuma ösztöndíjpályázatot hirdet „Humán erõforrás fejlesztése a civil szektorban” címmel. Az ösztöndíj elnyerésére olyan fiatalok pályázhatnak, akik a hazai civil szektor hatékonyabb mûködését és a civil szektor EU- csatlakozását elõsegítõ témákból készítik TDK dolgozatukat, szakdolgozatukat vagy doktori értekezésüket. Pályázhatnak továbbá azok az oktatók, aki kutatómunkájukat a hazai civil szektor hatékonyabb mûködését elõsegítõ témákban végzik.
A feldolgozásra ajánlott témák jegyzéke, a pályázat részletes kiírása és a szükséges ûrlap megtalálható a http://www.om.hu vagy a http://www.fpi.hu/masfels.htm Internet címen. A beküldési határidõ: 2004. február 27.

7. A PoLíSz 2004-ben is meghirdeti mûfordítói pályázatát, amelyre pályázni lehet bármilyen, eddig nem publikált idegen nyelvrõl magyarra fordított pályamunkával. Bõvebb információ a Pályázati Iroda faliújságján.. Leadási határidõ: 2004. február 28.

8. A Magyar Ösztöndíj Bizottság (a továbbiakban MÖB) pályázatot hirdet a 2004/05. tanévre franciaországi posztgraduális ösztöndíjakra. A pályázatok beadási határideje: 2004. március 1. (postai feladás napja). Részletes információk a http://www.scholarship.hu/aktualis/frposzt.html Internet címen.

10. A Bécsi Tudományegyetem 2004-es Nemzetközi Nyári Programjáról (Európa tanulmányok témakörben elõadások több területrõl) bõvebb információt talál a Pályázati Iroda faliújságján ileltve a http://www.univie.ac.at/sommerhochschule Internet címen.

11. A következõ tájékoztatók megtalálhatók az Nemzetközi Kapcsolatok Igazgatóságán (korábban Külügyi Osztály):

Kari Kurír
A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hírlevele
Kiadja az SZTE BTK Dékáni Hivatala
Felelõs kiadó: Dr. Berta Árpád dékán
Felelõs szerkesztõ: Pereszlényi Gábor pályázati referens

Aktuális pályázatok határidõ-táblázata

Határidõ	Meghirdetõ	A pályázat célja, címe	Megjelenés helye
2003. dec. 31.	Blaise Pascal	Kutatói meghívások	Kurír 157.
2003. dec. 31.	Mercator Berghaus	Ösztöndíj	Kurír 156.
2004. jan. 15.	A. le Pont Neuf	Philippe Habert ösztöndíj	Kurír 157.
2004. jan. 15.	CEU	Kurzusok	Kurír 156.
2004. jan. 15.	Smithsonian Institution	Ösztöndijak	Kurír 156.
2004. jan. 30.	AMFK	Magyary Zoltán ösztöndíj	Kurír 157.
2004. jan. 31.	Boldog Jövõnkért A.	Antológiában szereplés	Kurír 157.
2004. jan. 31.	Visegrádi Alap	Ösztöndíjprogram	Kurír 153.
2004. jan. 31.	Onassis Alapítvány	Kut. és tanulm. ösztöndíj	Kurír 156.
2004. feb. 6.	Boldog Jövõnkért	Irodalmi antológia	Kurír 154.
2004. feb. 20.	AMFK	Disszertációmegjelentetés	Kurír 157.
2004. feb. 20.	AMFK	Humánerõforrásfejlesztés	Kurír 157.
2004. feb. 20.	Polísz	Mûfordítás	Kurír 157.
2004. feb. 29.	KJMA	Dolgozatírás	Kurír 156.
2004. már. 1.	MÖB	Francia posztgraduális ösztöndíjak	Kurír 157.
2004. már. 1.	CME	Copernicus ösztöndíj	Kurír 156.
2004. már. 31.	Mellon	Edinburgh	Kurír 157.
2004. ápr. 1.	Mellon	Warburg Institute	Kurír 157.
2004. ápr. 15.	Mellon	Am. Center of Oriental Research	Kurír 157.
2004. ápr. 15.	Mellon	Madrid	Kurír 157.

Folyamatos	OTKA	Támogatások	Kurír 121.
Folyamatos	Média az Emberekért	Riporter kerestetik	Kurír 130.
Folyamatos	OMKFH	Mûszaki fejlesztés és trsd.	Kurír 129.
Folyamatos	Illyés Alapítvány	Határon túli magyarság	Kurír 92/122.
Folyamatos	OMAA	Ausztria-Mo.együttmûködés	Kurír 114.
Folyamatos	Nyílt Társadalom Alap.	OSI 2000	Kurír 114.
Folyamatos	Soros Al.	Kulturális és mûvészeti rendezvények	Kurír 100.